Mint minden reggel, ma is ugyanúgy keltem fel. Álmosan és kialvatlanul. Már megint azt álmodtam, ahogy azóta, mióta Vele először beszéltem. Épp hogy felkeltem, csörött a telefonom. Még csak rá se néztem a képernyőre, anélkül is tudtam, hogy Ő hív...
- Mit akarsz te ilyen korán? - kérdeztem fáradt hangon, majd becsuktam a szemem, jelezve magamnak hogy még aludni akarok.
- Ne szívass! Fél tíz van - röhögött a telefonba Sehun. Kipattantak a szemeim.
- 10-re bent vagyok, lehet hogy hamarabb is - mondtam és letettem. Villámgyorsan rohantam a fürdőszobába és lezuhanyoztam. A konyhába mentem, reggeliztem és vissza is szaladtam a fürdőbe fogat mosni. Ezután újra a szobámba mentem, a szekrény elé léptem és gyorsan magamra kaptam valamit, de azért figyeltem arra hogy ne nézzek ki hülyén. A táskámba bedobáltam a szükséges dolgokat és elindultam. Olyan 5 perc alatt be is értem. Szerencsére nincs messze a kiadó épülete. Mire beértem addigra a fiúk már fel voltak sorakoztatva. Soha nem fogom megszokni hogy hárommal kevesebben vannak... Elkezdtem felöltöztetni őket. Szerencsére nem voltam egyedül, már így is csak hárman voltunk 9 fiúra. Hát, még mindig jobb mintha csak én lennék egyedül. Körülbelül 10 perc alatt megcsináltuk aztán kisminkelték őket és elkezdték az új MV forgatását. Most épp a táncos részeket forgatták, szóval annyi volt az egész hogy felvették ahogy végigtáncolják a dalt, aztán mindenki ment a dolgára. Szerintem el kéne mondanom oppa-nak...
- Nara! Ki kéne most találni hogy a forgatás többi részén mi legyen a srácokon - mondta közülünk a legfiatalabb, aki idén töltötte a 18-at. Ő is csak azért van itt mert az egyik manager az apja...
- Rendben, megyek - erőltettem egy műmosolyt az arcomra és odamentem hozzájuk. Kaptam egy sms-t Sehun-tól hogy ha végeztünk akkor írjak és valahova majd elmegyünk. Elég lassan, olyan délután 5 fele kész lett az összes ruha az MV összes részére. Írtam oppa-nak aki visszaírt, hogy várjam meg ott, mert 5 perc múlva ideér. Amikor megjött odamentem. Ő megölelt.
- Kitaláltam hogy hova megyünk - mondta egy nagy mosollyal az arcán.
- Na és hova? - kérdeztem én is mosolyogva.
- A McDonald's-ba - válaszolt. Elindultunk. Hamar odaértünk de egyikőnknek se volt kedve ott maradni ezért elvittük a kaját és egy régi játszótérre mentünk. Ráültünk a hintára, beszélgettünk és közben ettünk. Észre se vettem hogy milyen hamar elment az idő. Egyszer csak azon kaptuk magunkat hogy besötétedett. - Gyere, hazakísérlek! - mondta. Átkarolt és úgy mentünk hazáig. Az ajtóban álltunk. El kell mondanom neki! Most vagy soha... Épp szóra nyitottam a szám, amikor csörgött a telefonja. Felvette, valamit beszélt de nem értettem. - Nos, nekem mennem kell - adott egy puszit az arcomra és elment. Miután eltűnt a sarkon bementem a házba és sírva a csukott ajtónak dőltem. Miért nem tudtam elmondani neki? Miért nem hagyta hogy elmondjam? Miért oppa? Miért? És ebben a pillanatban megszólalt az ébresztőm, hogy kilenc óra van, mennem kell a fiúk forgatására...
Vége :D
