Na hali :D Hoztam egy kis VKook-ot :) Ezt csak miattad Henikém :3 <3 :) :D
V POV
Ma van szeptember 1. Vagyis ma van JungKook születésnapja. A hülye fiúk most mentek ajándékot venni. Én már 2 hete megvettem. Én tudom a legjobban mire vágyik, én ismerem a legjobban. Mi már általános óta ismerjük egymást. Emlékszem mindenre, hogy hogy ismertem meg, elevenen él bennem. Én 5. osztályos voltam, ő pedig harmadikos. A negyedikesek szemétkedtek vele, és többször megütötték nagyon erősen. Meghallottam JungKook-ot ahogy segítségért kiált. Mire odaértem, addigra sok helyen lila foltok voltak a bőrén. Lerendeztem a negyedikeseket és felsegítettem Kookie-t. Még lett volna 2 órám, de nem érdekelt. Hazavittem a kis hülyét és anyu segített ellátni. Legjobb barátok lettünk és egy idő után belészerettem. Ezt senki nem tudja. Ma akarom elmondani neki. Tudom, nem a legjobb hogy a szülinapján, de már nem tudok tovább várni. Na de térjünk vissza ide. A manager feladata hogy távol tartsa Kookshi-t amíg a többiek megveszik az ajándékot, becsomagolják, ráírják a nevüket és eldugják valahol (előre meghatározott helyre) házban. Mivel én mindezt már megcsináltam, most amíg a többiek nincsenek itt, addig én csinálom a ,,térképet”. Ez azért kell, hogy Kookie tudja hogy kb. merre kell mennie. Azt persze nem írtam hogy melyik szoba, csak a kiindulópontot jelöltem. De ügyi vagyok. Tök szép lett. Hazajöttek a srácok és gyorsan a megbeszélt helyekre eldugták az ajándékokat. Felhívtam a drága manager-ünket hogy jöhetnek. Persze ő is adott ajándékot de ő nem szállt be a mi kis játékunkba. Ő már odaadta neki normálisan. Kaptam egy sms-t. A manager-től. Mindjárt hazaérnek. Gyorsan elbújtunk a konyhában vagyis a kiindulópont környékén. A térképet Rap Monster már elrejtette vagyis a farzsebébe rakta. Halottunk hogy bejönnek. Minden lámpa le volt kapcsolva. Sötét volt már. A házat még délben feldíszítettük, akkor mentek el amikor elkezdtünk díszíteni. Kattan a zár, nyitódik az ajtó, léptek a konyha fele, felkapcsol a villany. Előugrottunk.
- MEGLEPETÉS!!! BOLDOG 18. SZÜLETÉSNAPOT JUNGKOOK!! – kiabáltunk. Kookshi majdnem elsírta magát örömében. Sőt, sírt is. A hűtőből Jin elővette Kook tortáját. Jin sütötte nyamiii. Kókuszos-vaníliás-karamellás, a közepére kék betűkkel szépen rá van írva: „Boldog 18. születésnapot Jeon Jeong Guk”. Négyzet alakú, és a szélein 18 kis gyertya van. Még nincsenek meggyújtva.
- Na Kookshi a előbb torta aztán ajándék vagy előbb ajándék aztán torta? – kérdeztem.
- Előbb ajándéééék!! – csillantak fel gyönyörű szemei.
- RapMon! A térkép – mondtam Mon-nak.
- Ohh igaz. Anélkül nem fog menni – mondta Mon és előkapta a térképet a farzsebéből majd odaadta Kook-nak.
- Ezt tuti V rajzolta – szólt Kook. Honnan tudta?
- Na elindíthatlak? – kérdeztem. Bólintott, én pedig fütyültem egyet, annak jeléül, hogy indulhat. Az elsőt, Suga ajándékát hamar megtalálta. Egy új telefont kapott Suga-tól, mert az előzőt véletlen leejtette és széttört. Aztán jöttek a nehezebbek. A legmesszebb az enyém volt, de amikor megtalálta, megint sírt örömében. Mindig is egy kismacskát szeretett volna, én pedig vettem neki egyet. Nem lehetett több idős 2 hónapnál, az biztos. Segítettünk levinni az ajikat a konyhába, J-Hope meggyújtotta a gyertyákat.
- Kívánj valamit! – mosolygott Jimin. Kook magában kívánt, és elfújta a gyertyákat. Felvágta a tortát, és elkezdtünk enni. A szülinapi tortákat mindig Jin süti, az egész körzetben ő süt és főz a legjobban. Mint az összes, ez is nagyon finom lett. Mindenki tele volt sütivel, és mivel későre járt már, mindenki ment aludni. Én nem tudtam. Hajnalig forgolódtam az ágyban, amikor lépteket hallottam a folyosóról. Kinéztem. JungKook volt az egy pohár vízzel a kezében.
- Hát te? – kérdeztem tőle halkan.
- Nem bírok aludni és szomjas is voltam – mondta.
- Bejössz hozzám? – kérdeztem megint, mire megindult felém. Beengedtem. Leült az ágyamra. – Öhmm… Beszélnünk kéne valamiről.
- Ok – mosolygott.
- Mondani szeretnék valamit.
- De utána én is mondhatok valamit? – kérdezte boci szemekkel.
- Persze – mosolyogtam rá. – Na szóval… Megértem ha ezután eltávolodsz tőlem… Öhmm… Nem is tudom hogy mondjam… Én igazából többet érzek irántad mint barátság. Igazából már hetedik óta többet érzek. Én… Sz-szerelmes vagyok beléd… - mondtam ki végül.
- V én… Én ugyanígy érzek – suttogta. Egyre közelebb hajoltunk egymáshoz és végül megszakítva azt a pár centit közöttünk, megcsókoltam. Viszonozta a csókot. Még beszélgettünk utána egy kicsit, majd elaludtunk.
Vége :)
V POV
Ma van szeptember 1. Vagyis ma van JungKook születésnapja. A hülye fiúk most mentek ajándékot venni. Én már 2 hete megvettem. Én tudom a legjobban mire vágyik, én ismerem a legjobban. Mi már általános óta ismerjük egymást. Emlékszem mindenre, hogy hogy ismertem meg, elevenen él bennem. Én 5. osztályos voltam, ő pedig harmadikos. A negyedikesek szemétkedtek vele, és többször megütötték nagyon erősen. Meghallottam JungKook-ot ahogy segítségért kiált. Mire odaértem, addigra sok helyen lila foltok voltak a bőrén. Lerendeztem a negyedikeseket és felsegítettem Kookie-t. Még lett volna 2 órám, de nem érdekelt. Hazavittem a kis hülyét és anyu segített ellátni. Legjobb barátok lettünk és egy idő után belészerettem. Ezt senki nem tudja. Ma akarom elmondani neki. Tudom, nem a legjobb hogy a szülinapján, de már nem tudok tovább várni. Na de térjünk vissza ide. A manager feladata hogy távol tartsa Kookshi-t amíg a többiek megveszik az ajándékot, becsomagolják, ráírják a nevüket és eldugják valahol (előre meghatározott helyre) házban. Mivel én mindezt már megcsináltam, most amíg a többiek nincsenek itt, addig én csinálom a ,,térképet”. Ez azért kell, hogy Kookie tudja hogy kb. merre kell mennie. Azt persze nem írtam hogy melyik szoba, csak a kiindulópontot jelöltem. De ügyi vagyok. Tök szép lett. Hazajöttek a srácok és gyorsan a megbeszélt helyekre eldugták az ajándékokat. Felhívtam a drága manager-ünket hogy jöhetnek. Persze ő is adott ajándékot de ő nem szállt be a mi kis játékunkba. Ő már odaadta neki normálisan. Kaptam egy sms-t. A manager-től. Mindjárt hazaérnek. Gyorsan elbújtunk a konyhában vagyis a kiindulópont környékén. A térképet Rap Monster már elrejtette vagyis a farzsebébe rakta. Halottunk hogy bejönnek. Minden lámpa le volt kapcsolva. Sötét volt már. A házat még délben feldíszítettük, akkor mentek el amikor elkezdtünk díszíteni. Kattan a zár, nyitódik az ajtó, léptek a konyha fele, felkapcsol a villany. Előugrottunk.
- MEGLEPETÉS!!! BOLDOG 18. SZÜLETÉSNAPOT JUNGKOOK!! – kiabáltunk. Kookshi majdnem elsírta magát örömében. Sőt, sírt is. A hűtőből Jin elővette Kook tortáját. Jin sütötte nyamiii. Kókuszos-vaníliás-karamellás, a közepére kék betűkkel szépen rá van írva: „Boldog 18. születésnapot Jeon Jeong Guk”. Négyzet alakú, és a szélein 18 kis gyertya van. Még nincsenek meggyújtva.
- Na Kookshi a előbb torta aztán ajándék vagy előbb ajándék aztán torta? – kérdeztem.
- Előbb ajándéééék!! – csillantak fel gyönyörű szemei.
- RapMon! A térkép – mondtam Mon-nak.
- Ohh igaz. Anélkül nem fog menni – mondta Mon és előkapta a térképet a farzsebéből majd odaadta Kook-nak.
- Ezt tuti V rajzolta – szólt Kook. Honnan tudta?
- Na elindíthatlak? – kérdeztem. Bólintott, én pedig fütyültem egyet, annak jeléül, hogy indulhat. Az elsőt, Suga ajándékát hamar megtalálta. Egy új telefont kapott Suga-tól, mert az előzőt véletlen leejtette és széttört. Aztán jöttek a nehezebbek. A legmesszebb az enyém volt, de amikor megtalálta, megint sírt örömében. Mindig is egy kismacskát szeretett volna, én pedig vettem neki egyet. Nem lehetett több idős 2 hónapnál, az biztos. Segítettünk levinni az ajikat a konyhába, J-Hope meggyújtotta a gyertyákat.
- Kívánj valamit! – mosolygott Jimin. Kook magában kívánt, és elfújta a gyertyákat. Felvágta a tortát, és elkezdtünk enni. A szülinapi tortákat mindig Jin süti, az egész körzetben ő süt és főz a legjobban. Mint az összes, ez is nagyon finom lett. Mindenki tele volt sütivel, és mivel későre járt már, mindenki ment aludni. Én nem tudtam. Hajnalig forgolódtam az ágyban, amikor lépteket hallottam a folyosóról. Kinéztem. JungKook volt az egy pohár vízzel a kezében.
- Hát te? – kérdeztem tőle halkan.
- Nem bírok aludni és szomjas is voltam – mondta.
- Bejössz hozzám? – kérdeztem megint, mire megindult felém. Beengedtem. Leült az ágyamra. – Öhmm… Beszélnünk kéne valamiről.
- Ok – mosolygott.
- Mondani szeretnék valamit.
- De utána én is mondhatok valamit? – kérdezte boci szemekkel.
- Persze – mosolyogtam rá. – Na szóval… Megértem ha ezután eltávolodsz tőlem… Öhmm… Nem is tudom hogy mondjam… Én igazából többet érzek irántad mint barátság. Igazából már hetedik óta többet érzek. Én… Sz-szerelmes vagyok beléd… - mondtam ki végül.
- V én… Én ugyanígy érzek – suttogta. Egyre közelebb hajoltunk egymáshoz és végül megszakítva azt a pár centit közöttünk, megcsókoltam. Viszonozta a csókot. Még beszélgettünk utána egy kicsit, majd elaludtunk.
Vége :)
