Why oppa? Why?

Nara POV

Mint minden reggel, ma is ugyanúgy keltem fel. Álmosan és kialvatlanul. Már megint azt álmodtam, ahogy azóta, mióta Vele először beszéltem. Épp hogy felkeltem, csörött a telefonom. Még csak rá se néztem a képernyőre, anélkül is tudtam, hogy Ő hív...
- Mit akarsz te ilyen korán? - kérdeztem fáradt hangon, majd becsuktam a szemem, jelezve magamnak hogy még aludni akarok.
- Ne szívass! Fél tíz van - röhögött a telefonba Sehun. Kipattantak a szemeim.
- 10-re bent vagyok, lehet hogy hamarabb is - mondtam és letettem. Villámgyorsan rohantam a fürdőszobába és lezuhanyoztam. A konyhába mentem, reggeliztem és vissza is szaladtam a fürdőbe fogat mosni. Ezután újra a szobámba mentem, a szekrény elé léptem és gyorsan magamra kaptam valamit, de azért figyeltem arra hogy ne nézzek ki hülyén. A táskámba bedobáltam a szükséges dolgokat és elindultam. Olyan 5 perc alatt be is értem. Szerencsére nincs messze a kiadó épülete. Mire beértem addigra a fiúk már fel voltak sorakoztatva. Soha nem fogom megszokni hogy hárommal kevesebben vannak... Elkezdtem felöltöztetni őket. Szerencsére nem voltam egyedül, már így is csak hárman voltunk 9 fiúra. Hát, még mindig jobb mintha csak én lennék egyedül. Körülbelül 10 perc alatt megcsináltuk aztán kisminkelték őket és elkezdték az új MV forgatását. Most épp a táncos részeket forgatták, szóval annyi volt az egész hogy felvették ahogy végigtáncolják a dalt, aztán mindenki ment a dolgára. Szerintem el kéne mondanom oppa-nak...
- Nara! Ki kéne most találni hogy a forgatás többi részén mi legyen a srácokon - mondta közülünk a legfiatalabb, aki idén töltötte a 18-at. Ő is csak azért van itt mert az egyik manager az apja...
- Rendben, megyek - erőltettem egy műmosolyt az arcomra és odamentem hozzájuk. Kaptam egy sms-t Sehun-tól hogy ha végeztünk akkor írjak és valahova majd elmegyünk. Elég lassan, olyan délután 5 fele kész lett az összes ruha az MV összes részére. Írtam oppa-nak aki visszaírt, hogy várjam meg ott, mert 5 perc múlva ideér. Amikor megjött odamentem. Ő megölelt.
- Kitaláltam hogy hova megyünk - mondta egy nagy mosollyal az arcán.
- Na és hova? - kérdeztem én is mosolyogva.
- A McDonald's-ba - válaszolt. Elindultunk. Hamar odaértünk de egyikőnknek se volt kedve ott maradni ezért elvittük a kaját és egy régi játszótérre mentünk. Ráültünk a hintára, beszélgettünk és közben ettünk. Észre se vettem hogy milyen hamar elment az idő. Egyszer csak azon kaptuk magunkat hogy besötétedett. - Gyere, hazakísérlek! - mondta. Átkarolt és úgy mentünk hazáig. Az ajtóban álltunk. El kell mondanom neki! Most vagy soha... Épp szóra nyitottam a szám, amikor csörgött a telefonja. Felvette, valamit beszélt de nem értettem. - Nos, nekem mennem kell - adott egy puszit az arcomra és elment. Miután eltűnt a sarkon bementem a házba és sírva a csukott ajtónak dőltem. Miért nem tudtam elmondani neki? Miért nem hagyta hogy elmondjam? Miért oppa? Miért? És ebben a pillanatban megszólalt az ébresztőm, hogy kilenc óra van, mennem kell a fiúk forgatására...

Vége :D

~Szerelmes vagyok beléd~/2. [VKook]

JungKook  POV

Ma van szeptember 1. A szülinapom. Yeah it’s my birthday. Na mindegy. Reggel 10 van, most keltem fel. Álmosan nyitogattam szemeimet, amikor egyszer csak berontott a manager a szobába egy becsomagolt dobozzal a kezében. Odajött hozzám.
- Boldog születésnapot JungKook! – mosolygott majd átadta a dobozt. Kinyitottam. Egy fényképalbum volt, benne a banda közös képeivel.
- Köszönöm szépen – öleltem meg drága manager-ünket.
- Van kedved bejönni velem a városba? – kérdezte.
- Persze – válaszoltam. – Mikor indulunk?
- Amint felöltöztél. Lent várlak – ment ki a szobámból,. Becsuktam az ajtót és átöltöztem. Amikor végeztem lementem.
- ’reggelt Kook – köszöntek kórusban a fiúk.
- Sziasztooook – ugráltam.
- Mitől vagy így feldobva? – nézett rám mosolyogva Jimin. Látszott rajtuk hogy elfelejtették…
- Áhh, semmitől… - mondtam kissé lehangoltan.
- Fiúk, mi mentünk. Majd jövünk – mondta a manager és elindultunk. Elmentünk a plázába a központba. Rengeteg boltban voltunk. Vettünk egy csomó ruhát, nyakláncokat, kaját és még sok létfontosságú dolgot. Este olyan 8 körül értünk haza. Minden sötét volt, de mivel az előszobában nincs villany, a legközelebbi fényforrás a konyha. A konyha felé vettem az irányt. Benyúltam és felkapcsoltam a villanyt. A fiúk előugrottak a konyha minden részéről.
- MEGLEPETÉS! BOLDOG 18. SZÜLETÉSNAPOT JUNGKOOK! – kiabáltak. Én sírtam örömömben. Jin elővett egy tortát. A szélein 18 kis gyertya van, közepébe pedig bele van írva, hogy „Boldog 18. születésnapot  Jeon Jeong Guk”.
- Na Kookshi előbb torta aztán ajándék vagy előbb ajándék aztán torta? – kérdezte V.
- Előbb ajándéééék!! – mondtam ugrándozva.
- RapMon! A térkép – szólt V a leader-ünkre. Milyen térkép? What??
- Ohh igaz. Anélkül nem fog menni – mondta Mon és előkapott egy térképet a farzsebéből majd odaadta nekem.
- Ezt tuti V rajzolta – mondtam.
- Na elindíthatlak? – kérdezte Tae. Bólintottam, ő pedig fütyült egyet, azt jelezve, hogy indulhatok. Az elsőt, Suga ajándékát hamar megtaláltam. Egy új telefont kaptam. Az előzőt, ami egy iPhone volt, véletlen leejtettem és széttört. Könnyen törik az a fos. Aztán jöttek egyre távolabbiak. Jimin-től egy jó kemény telefontokot kaptam a banda első közös képével.  Mon-tól egy tabletet, Jin-től egy díszkardot, Hope-tól pedig egy új CD-tartót. A legmesszebb az Taehyung-é volt, a padláson. Egy kiscicát kaptam tőle. Mindig egy kiscicát szerettem volna, és tőle most kaptam egyet. Kb. 2 hónapos lehetett a kis drága. Segítettek a srácok levinni az ajándékokat a konyhába, aztán Hopi meggyújtott a tortámon a gyetyákat.
- Kívánj valamit! – nézett rám mosolyogva.  Jimin. Kívántam magamban. Azt kívántam hogy V az enyém lehessen. 5. osztályos korom óta szerelmes vagyok belé… Elfújtam a gyertyákat. Felvágtam a tortát hét felé, és elkezdtünk enni. Gondolom Jin sütötte, közülünk csak ő tud sütni, plusz az összes szülinapra ő süti a tortát. Mint az összes, ez is nagyon finom lett. Mindenki tele volt sütivel, és mivel későre járt már, mindenki ment aludni. Én rögtön elaludtam, de olyan 9 órakor felkeltem és nem bírtam visszaaludni. Hajnali 3 körül halkan lementem a konyhába. Fogtam egy poharat, megtöltöttem vízzel, és a lehető leghalkabban próbáltam visszakullogni a szobámba, de valószínűleg nem sikerült, mert V kinyitotta az ajtaját tiszta kómás fejjel.
- Hát te? – kérdezte halkan, szinte suttogva.
- Nem bírok aludni és szomjas is voltam –válaszoltam
- Bejössz hozzám? – kérdezte ismét. Elindultam TaeTae felé aki szótlanul arrébb ált az utamból. Bent leültem az ágyára. Folytatta mondandóját. – Öhmm… Beszélnünk kéne valamiről.
- Ok – mosolyogtam rá.
- Mondani szeretnék valamit.
- De utána én is mondhatok valamit? – néztem rá boci szemekkel.
- Persze –mosolygott vissza – Na szóval… Megértem ha ezután eltávolodsz tőlem… Öhmm… Nem is tudom hogy mondjam… Én igazából többet érzek irántad mint barátság. Igazából már hetedik óta többet érzek. Én… Sz-szerelmes vagyok beléd… - vallotta be.
- V én… Én ugyanígy érzek – suttogtam meglepve. Egyre közelebb hajoltunk egymáshoz és végül megszakítva azt a pár centit közöttünk, megcsókolt. Viszonoztam a csókját. A csók után beszélgettünk még egy fél órát és elaludtunk.

Vége

~Szerelmes vagyok beléd~ [VKook]

Na hali :D Hoztam egy kis VKook-ot :) Ezt csak miattad Henikém :3 <3 :) :D



V POV

Ma van szeptember 1. Vagyis ma van JungKook születésnapja. A hülye fiúk most mentek ajándékot venni. Én már 2 hete megvettem. Én tudom a legjobban mire vágyik, én ismerem a legjobban. Mi már általános óta ismerjük egymást. Emlékszem mindenre, hogy hogy ismertem meg, elevenen él bennem. Én 5. osztályos voltam, ő pedig harmadikos. A negyedikesek szemétkedtek vele, és többször megütötték nagyon erősen. Meghallottam JungKook-ot ahogy segítségért kiált. Mire odaértem, addigra sok helyen lila foltok voltak a bőrén. Lerendeztem a negyedikeseket és felsegítettem Kookie-t. Még lett volna 2 órám, de nem érdekelt. Hazavittem a kis hülyét és anyu segített ellátni. Legjobb barátok lettünk és egy idő után belészerettem. Ezt senki nem tudja. Ma akarom elmondani neki. Tudom, nem a legjobb hogy a szülinapján, de már nem tudok tovább várni. Na de térjünk vissza ide. A manager feladata hogy távol tartsa Kookshi-t amíg a többiek megveszik az ajándékot, becsomagolják, ráírják a nevüket és eldugják valahol (előre meghatározott helyre) házban. Mivel én mindezt már megcsináltam, most amíg a többiek nincsenek itt, addig én csinálom a ,,térképet”. Ez azért kell, hogy Kookie tudja hogy kb. merre kell mennie. Azt persze nem írtam hogy melyik szoba, csak a kiindulópontot jelöltem. De ügyi vagyok. Tök szép lett. Hazajöttek a srácok és gyorsan a megbeszélt helyekre eldugták az ajándékokat. Felhívtam a drága manager-ünket hogy jöhetnek. Persze ő is adott ajándékot de ő nem szállt be a mi kis játékunkba. Ő már odaadta neki normálisan. Kaptam egy sms-t. A manager-től. Mindjárt hazaérnek. Gyorsan elbújtunk a konyhában vagyis a kiindulópont környékén. A térképet Rap Monster már elrejtette vagyis a farzsebébe rakta. Halottunk hogy bejönnek. Minden lámpa le volt kapcsolva. Sötét volt már. A házat még délben feldíszítettük, akkor mentek el amikor elkezdtünk díszíteni. Kattan a zár, nyitódik az ajtó, léptek a konyha fele, felkapcsol a villany. Előugrottunk.
- MEGLEPETÉS!!! BOLDOG 18. SZÜLETÉSNAPOT JUNGKOOK!! – kiabáltunk. Kookshi majdnem elsírta magát örömében. Sőt, sírt is. A hűtőből Jin elővette Kook tortáját. Jin sütötte nyamiii. Kókuszos-vaníliás-karamellás, a közepére kék betűkkel szépen rá van írva: „Boldog 18. születésnapot Jeon Jeong Guk”. Négyzet alakú, és a szélein 18 kis gyertya van. Még nincsenek meggyújtva.
- Na Kookshi a előbb torta aztán ajándék vagy előbb ajándék aztán torta? – kérdeztem.
- Előbb ajándéééék!! – csillantak fel gyönyörű szemei.
- RapMon! A térkép – mondtam Mon-nak.
- Ohh igaz. Anélkül nem fog menni – mondta Mon és előkapta a térképet a farzsebéből majd odaadta Kook-nak.
- Ezt tuti V rajzolta – szólt Kook. Honnan tudta?
- Na elindíthatlak? – kérdeztem. Bólintott, én pedig fütyültem egyet, annak jeléül, hogy indulhat. Az elsőt, Suga ajándékát hamar megtalálta. Egy új telefont kapott Suga-tól, mert az előzőt véletlen leejtette és széttört. Aztán jöttek a nehezebbek. A legmesszebb az enyém volt, de amikor megtalálta, megint sírt örömében. Mindig is egy kismacskát szeretett volna, én pedig vettem neki egyet. Nem lehetett több idős 2 hónapnál, az biztos. Segítettünk levinni az ajikat a konyhába, J-Hope meggyújtotta a gyertyákat.
- Kívánj valamit! – mosolygott Jimin. Kook magában kívánt, és elfújta a gyertyákat. Felvágta a tortát, és elkezdtünk enni. A szülinapi tortákat mindig Jin süti, az egész körzetben ő süt és főz a legjobban. Mint az összes, ez is nagyon finom lett. Mindenki tele volt sütivel, és mivel későre járt már, mindenki ment aludni. Én nem tudtam. Hajnalig forgolódtam az ágyban, amikor lépteket hallottam a folyosóról. Kinéztem. JungKook volt az egy pohár vízzel a kezében.
- Hát te? – kérdeztem tőle halkan.
- Nem bírok aludni és szomjas is voltam – mondta.
- Bejössz hozzám? – kérdeztem megint, mire megindult felém. Beengedtem. Leült az ágyamra. – Öhmm… Beszélnünk kéne valamiről.
- Ok – mosolygott.
- Mondani szeretnék valamit.
- De utána én is mondhatok valamit? – kérdezte boci szemekkel.
- Persze – mosolyogtam rá. – Na szóval… Megértem ha ezután eltávolodsz tőlem… Öhmm… Nem is tudom hogy mondjam… Én igazából többet érzek irántad mint barátság. Igazából már hetedik óta többet érzek. Én… Sz-szerelmes vagyok beléd… - mondtam ki végül.
- V én… Én ugyanígy érzek – suttogta. Egyre közelebb hajoltunk egymáshoz és végül megszakítva azt a pár centit közöttünk, megcsókoltam. Viszonozta a csókot. Még beszélgettünk utána egy kicsit, majd elaludtunk.

Vége :)

I need you [BaekYeol]

Teszem hozzá ezt amúgy Bia írta csak én raktam fel mert neki ez az első blogja (ha minden igaz). Hyunnie POV 2015.09.30 Már rég óta szerelmes vagyok ChanYeolba,de még sose mertem neki elmondani. Most éppen SuHoval beszélek aki legjobban megért a bandából. - Amúgy is! Van barátnője! - mondtam bánatosan. Majd nem sírva,ahogy lehallatszottak a női nyögések Yeol szobájából. - Akkor is mond meg neki! Ne tarthatod magadba örökké Hyunnie! - tanácsolta a Leader. - Ha minden bánatodat magadba tartod akkor egy nap annyira depressziós leszel,hogy embert is képes lennél ölni! - Nem érdekel! Azt hittem te megértesz! - szaladtam fel könnyes szemekkel. Útközben valakinek neki mentem aki nem volt más mint Yeol. Jobban elszomoradtam. Befutottam a szobámba,majd bezárkóztam. Az ágyamra dőltem és zokogni kezdtem. - Mért pont ő????! Mért nem én???! Miben jobb nálam HyunA???! Mondd miben? - ordítoztam. Legszívesebben törtem és zúztam volna, de nem tettem. 2015.12.01 Ez a nap amikor bevallom Yeolnak,hogy mit érzek iránta. - Szeretlek Park ChanYeol! - mondtam őszintén,de ő nevetni kezdett. - Jó vicc Hyung! - törölte meg a szemeit. Megveregette a vállam,majd elment. Bennem egy egész ország tört össze. Térdre estem és csak zokogtam. 2015.12.24 A halálom napja. A dormunk tetejének a szélén állok. Yeol próbált visszatartani,hogy ne ugorjak le,de hiába. Már eldöntöttem mi lesz a sorsom. Ha ő nincs melettem akkor nincs értelme az életemnek! - Szükségem van rád Hyung!! - mondta már szinte zokogva. - Neked ott van HyunA... - mondtam az utolsó mondatomat,majd leugortam ezzel véget vetve az életemnek.

Hello morzsikák ^^

Hello kis morzsák ^^ Nos, ketten vagyunk akik írják e blogot: a unniem vagyis Bius és én, Zsóka ^^ Ez a blog egy részes KPOP történetekből fog állni :) Akinek nem tetszik az ne olvassa mert a beszólásokat törlöm vagy ha már nagyon durva akkor jelentem! Köszi puszi :*


Zsóka